Négy Virághoz

Sűrű, sötét erdőben jártam,
De végül egy tisztást találtam.
Szép volt, és én tudtam, éreztem,
Megleltem, mit addig kerestem.
Ugyanis a sok gaz-gyom között
Négy igazi virág rejtőzött.

NAGYon SZolid,
Ártatlan kis liliom,
Illatod, ha halált hoz is,
Kibírom.
Fehérséged világít az éjben,
A világ nagy feketeségében.
S utad bármerre vigyen,
Légy mindig ilyen.

NApraforgó, ORcádat
Dús aranyszirmok keretezik,
Egy este kinyitottad virágodat,
S megláttam belsődben mi rejtezik.
Szomorkodtam, kék dalt küldtél át,
Azt mondtad: ˝stop crying your heart out˝.
A gazos világban sokszor voltál támaszom,
Remélem mindezt egyszer még meghálálhatom.

MOst Bontod
Virágod, orchidea.
Néha nem tudod,
Melyik a hűs víz, s melyik a gyilkos tea.
Helyetted senki sem válaszolhat,
De barátod segítséget adhat:
Légy önmagad, nem számít kinek tetszel,
Így írta Márai is, a mester.

BAGoly Áll
Rajtad, kaktusz, más vagy, mint a többi virág.
Sok embert távol tartott már
A tövised, borostád.
De én azoknak ellenálltam,
Beférkőztem közéjük s láttam:
Jó ember vagy, bár néha néma,
Megismerni téged a Sors ajándéka.

Nyaram veletek töltöttem itt,
A tisztáson, de már vége is.
És arra kérem a nagy gazdát,
Ősz szele ne fújja szét a bandát.
S majd ha eljön a tél, a ború,
E négy virág legyen koszorú
Hófödte síromon…