Kék Madár
Mikor az élet fáj, Magányodban magad maradván Csak ordítanál, sírnál.
Azt hitted álmaidnak élhetsz még, De szertefoszlott az utolsó remény, Rájöttél, az egész semmit sem ér.
Léted elviselhetetlen, Tudom hihetetlen, De ugyanez folyik bennem.
S minden fájó pillanatban, Ahogy fogad összecsattan, Ott van lelkem, a halhatatlan.
Én is érzem, Nem csak nézem, Egyszer vége, remélem.
Vedd észre: ott vagyok, Hagyd el mit a föld adott, Legyen a börtön halott!
……
Madarak szállnak már, Boldogságban úszik a táj, Rájuk az azúrkék ég vár. |