Túlvilági utakon
Túlvilági utakon jártam, a fények ridegsége övez. Sárga utcalámpa hideg fénybe borít.
Hogy kerültem ide? Mi lehet ez a hely? Fázom, körülölel a hideg, és egyedül vagyok.
Egyedül ezen a kihalt úton, homályosan dereng minden. Kijutok innen, vagy belefúlok ebbe a furcsa ürességbe?
Talán tényleg ez a vég. Mindenki ezen az utcán bolyong. Miénk ez a furcsa vidék, miénk, elveszett lelkeké.
Árnyékokként suhanunk az úton, nem látjuk egymás arcát. Nem tudjuk, ki miért búsul, de talán így van rendben.
Így van rendben ez az üres, érzelmektől mentes világ. Hiszen senkit sem érdekel, mi lesz velünk, ha meghalunk. |