Egyedül a sötétben...
Elkezdtem járni, Sötét utakon,hol eltévedtem, S kétségbeesetten lelkem keresi Azt, amit út közben elvesztettem.
Ismeretlen utakon, Nem találom többé helyem, Mellettem sötét árnyas alakok, Kik szellemként rosszfelé terelnek.
Lidércek,ördögök körülöttem, Fejem fellett vihar felhõ, Félelmem csak egyre erõsebb, Ott hol utam vége:Temetõ.
Utam nincs kikövezve, Hogy hova kötök ki, AZ marad rejtelem, A fényes kivilágosodásig.
Magányosan az úton, Sétálgatok mindenki nélkül, És az élet már megtanított, Úgy élünk,ahogy álmodunk.Egyedül. |