Álmom Természetében
Ott volt Õ, igen ott Álmom Természetében, KI csak nekem virágzott, A zöldellõ fák tövében.
Szívemben tomboltak Az erõs érzelmek Miközben a napsugarak Elvakították szemeimet.
Illatos virágok, Virítóan zöld füvezet, Hûvös, sûrû falombok, Ohh, te csodálatos természet.
Ott volt Õ, igen ott Akiben a szépség, a természetesség egyszerre öltött alakot és együtt voltunk, csak Õ meg Én.
Zöldellõ, tiszta szeme, Mely a tájjal összefonódott Szeretetre éhezve, ragyogott és csillogott.
Tekinteteink összeérve, Egymást csókját ízlelve, És sokáig ölelkezve, Ott voltunk csak Mi ketten.
Megjelent néhány percre, Hogy engem szerethessen, Majd fájdalmas búcsút vetve, Elváltunk mindörökre. |