A holtak
Vérvörös színbe öltözött a táj,
Minden lélek most egy néma sírba száll.
Közben a szél mesél nekik valamit,
Úgy hogy meg ne zavarja a holtak álmait.
A holtak csak fekszenek csöndesen a sírba,
Nekik nem számít már az a sok eltelt óra.
Nem számít már nekik hogy mi volt s hogy mi lesz,
Hisz onnan õk többé már fel nem kelhetnek.
A lelkük egybeforrt már a néma sírral,
Hisz tudják õket soha nem hozzák vissza.
Ott fekszenek õk most már végleg,
Mert nekik csupán eddig tartott az élet. |