Vágyom...
Belül sok a zűrzavar, A múlt összezkavart. Rám tört az érzés, Teljes belül az üresség. Nincs ki bennem tüzet gyújtson. Örökre elvarázsoljon. Lelkével elcsábítson, Testével elkábítson. Egyedül unalmas az élet, Így semmit sem érek. Kihűlt a szenvedély. Hol az izgalom,tűz,veszély? A Földön járok, Az Egekbe vágyok. Csak rád várok! Az álmom egy csillagos éjszaka, Szám a szádhoz tapadva, A testek,a lelkek összefonódva. Az értelem megszűnik, A súly az érzelmekre helyeződik. Remélem ez nem csak képzelet Hanem ez majd, mind élvezet! De mindig az a baj,nem bírom a láncot, Szabadságra vágyok. Engem ne kötözzön senki magához, Nem vagyok kutya,ne fogj pórázon! Csak élvezni szeretném az életet, Ahogy azt csak vele lehet. Várok rád! |