Lehet

Ifjúság,bolondság,
Tovatűnő tündéri konokság.
Ezer meg ezer szó,
Mi ajkaidból hihetően szól.

Kábít, magához vonz.
Arcodra,lényedre örömet ont.
Időt,szívet rabol,
Hamuba csuklik,mint megannyi por.

Eljön még az óra,
Bolondságnak hozó megrontója.
Mikor nem fáj,hogy nincs.
Mi nem volt enyém soha,az a Kincs.

Feledni csak lehet,
Mikor ibolya hoz kikeletet.
S többé nem Rám gondolsz,
Te naiv vágyakozó ifi sors.