Cérnaszál
Két kötélen tart életben a Jóisten, lentről fel, és fentről le, két vastag kötél;
elvághatom,- meghalok, karjaiba ájulok, Isten karjaiba ájulok.
Talán elereszt, zuhanni a semmibe,... Talán visszadob, egy életre, - a sivatagba.
Két kötélen ringat engem a JÓisten, lentről fel, és fentről le, két vastag kötél. |