A természet lágy ölén
Itt ülök, négy meggyfa árnyékába', Zárt világban, egyedül, "szegény árva", Gondolhatná bárki rólam, már ha Egyáltalán ember erre járna.
De nem! Én itt nem vagyok egyedül, Hiszen sokezer tücsök hegedül, És a sok gonosz ember menekül, A dögevő keselyű elrepül.
A nagy Rousseau-nak volt ám igaza, Embernek a természet a haza, Bár otthona lehet magyar föld vagy kazah, Ő csak itt lehet igazán laza.
Csokonai tudta, ha kedve Úgy tartja, kiszalad hát nevetve Világból, s nem zavarja tetve, S megírja művét, címe: Az estve.
Itt ülök, a világ meg amott áll, Itt béke honol, ott meg áll a bál, Itt ambrózia folyik, ott halál, Itt mézízűen süt a napsugár... |