Csak TE
A szavakon túl, az érzelmeken innen,
Mikor tudtad, hogy élet többé nincsen.
Mert mindig a második hely volt a tiéd,
De te csak aranyra vágytál, ó mond miért.
Közbe nem vetted észre, hogy árnyékodban bujkál Isten,
Mert rajtad kívül nagyobb hatalom nincsen.
De mindig magasabbra vágytál, neked sosem volt elég,
Észre se vetted, olyan magasan jársz, hogy a naptól tested elég.
Még egy lépcsőt, mindig feljebb, majd rájössz, tériszony gyötör,
Zuhansz, mint az álom és látod sírod egy hideg gödör.
Vagy úgy zuhansz, mint egy csillag, ami hullik,
Rajongóid szeméből a te véres kínos könnyed hullik.
Mikor leérsz, semmi kétség te vagy a halhatatlan,
Pedig csak éltél életedben, mint hulla, nyughatatlan.
Nem érezted mások érintését, nem láttad a fényt s a színeket,
Magad után hagytad a széttiport gyönyörű szíveket.
Nem mindig törekedtél a rosszra, de soha se a jóra,
Nem próbáltál rátérni soha az aranyközépútra.
Csak a magasba vágytál, mesze innen, a csúcson túlra,
Ezért életed csupán már csak egy véres röpke óra.
Olyan helyre akartál eljutni, ahova egy csillag se jár,
Rájöttél nincsenek szárnyaid, nem tudsz repülni, ezért tenni kár.
|