Sértés
Két ember ül egy rideg szobában,
Benne vannak már a szócsatában.
Az egyik küld szavakat, mind mérgezett,
A másik lelkébe, mint az atombomba megérkezett.
Marja pusztítja, öli, kínozza a lelket,
Az illető csak tiszta átlátszó könnyeket lehelget.
Pedig, belül folyik a véres ádáz harc,
A másik ember nézi a könnyeket és látja, milyen káoszt rejt az arc.
Az illető harca, méregként hat a támadó másik ember lelkére,
Így benne is megkezdődik a még nagyobb harc, és lelke nem lel békére.
Az illető ez látja és érzi,
A lelke a méreggel szemben a csatát bevégzi.
Ezért gyöngyöző ékes, békés szavakkal próbál segíteni,
A másik ember lelkének a mérget leteríteni.
Így hát együtt küzdenek tovább,
Két támadóból lett szövetséges jó barát.
Lassan-lassan kezdik kiűzni a gonosz mérget,
És a nehéz küzdelem is eléri a véget.
De az illető lelkében hatalmas a gyulladt seb,
Amit csak az idő vasfoga gyógyíthat meg.
De szörnyű a káosz a másik ember lelkében,
Több seb is van benne: sajnálat, megbánás, félelem.
Amit csak sebhelyesen gyógyít az idő,
Így ő lesz egész életében a sebhelyet viselő.
Így lesz a legelső támadóból, aki heves,
A legnagyobb legutolsó, leggyengébb vesztes.
|