070429/30.00.00.

Mindig is tudtam, hogy te vagy az,

Mindig is éreztelek teljesen.

Reméltem, hogy soha el nem hagysz.

Mikor elvesztél, én is elvesztem.

Te voltál akkor a mindenem,

Megbíztam benned teljesen.

Szerettelek, kérlek, higgy nekem,

Szívem volt a kezedben,

De te összetörted, eldobtad,

Sápadtra, fonnyadtra szívtál,

Az örömömet elloptad.

És többé már nem hívtál.

És mikor a reményt már feladtam.

Azon a tündöklő éjszakán,

Mint a penge, újra beléd akadtam.

Eltelt nyolc hosszú évszak már.

Újra enyém vagy, szeretek!

Most is ugyanazt érzed, amit én.

Még egyszer el nem vesztelek!

Ez a csoda, mindennél többet ér.

Gyönyörű, bűvös-bájos álmom,

Pengék ágyán, lángolva égünk!

Nálad van életem, és halálom,

Mi már egy közös szívvel élünk.