Repül a nehéz kő
Repül a nehéz kő, pördül a magasban, vele pörgök és inog a föld alattam.
Hol koppan vajon, s én minek ütközöm?
Repül a nehéz kő, nem marad kő kövön.
Sodrás koptat, vagy árral szemben úszom.
Bankom rablásában én vagyok a túszom.
Szikra villan, de oltja a hullám, s a benyújtott számla túlmutat a nullán.
Fizessen, főnök!
Tartozik egy léttel, amit egy vad ménes végre megelégel.
Szikra pattan fel, lángol az éjjel, repül a nehéz kő, törik szerte-széjjel.
Darabos kavicslét, felszedett utca.
Patáink süppednek az ingatag homokba’.
Raksz-e le új utat, felfelé… álmot?
Vagy csak a repülő köveket látod?
|