Sárga házban lakom
Sárga házban lakom.
Értéktelen vagyon.
Ingatag ingatlan, talán eladom, de senkinek sem kell, mert postaládám az ábrándozás egy fára lőtte fel.
Sárga a tetőn a cserép, de a fele elég, hadd lássa nyitott életemet az utca és az ég.
Kiteregetem a szennyest, s vagy átmossa az eső, vagy magára ölti a csillagos est.
Nyitott kaput dönget, ki kertembe sört vet, s árpát arat ősszel, s megáldja a földet.
Mezítelen lépj füvemre, s ha szobámba lépsz, sáros csizmád ne húzd le.
Felső szinten élek, oda jut a lélek, álmaim lépcsőjén, s ti odalent henyéltek.
Gyertek hozzám fokról fokra, magányosan élek fent, s elszárad lelkem szomjas bokra.
Sárga házban lakom, mások színezik, s én hagyom, messziről rikít figyelmeztetésül a felirat a falon:
VIGYÁZAT, FERTŐZŐ!
Lakója naiv, őszinte, s időnként nem önző.
|