Veled
Belenézek a szemedbe.
Nézz bele mélyen Te is az enyémbe!
Most egy más világban vagyunk,
ahol új értelmet nyer minden szavunk,
ahol nincs az a beszürkült tömeg:
az irigy szemtanuk mind semmivé lesznek.
Ölelj át szorosan, különben meghalok!
Nem láthat senki, adj hát egy csókot!
(Két test egy lélek.) Érezni akarom
a nyelved, a leheleted, ajkadat ajkamon!
A melled érjen az enyémhez; ölelj át szorosan!
Érzem, ahogy ver a szíved. Egyre gyorsabban
és egyre erősebben.
A karjaid közt most behunyom a szemem.
Anyaszült meztelenül fekszem az ágyon.
Hanyatt fekve elterülök. Didergem, fázom.
Gyere közelebb, érints meg
forró testeddel! Engedd, hogy veled együtt égjek
a közös tüzünkben!
Izzon a levegő, miközben
a két fél egyesül,
s a két izzadt test szinte egybe sül.
A két nyelv a megannyi érzékeny felszínen
tangót járva játszik a két szíven…
És most fönt vagyok. Óh, Istenem!
Olyan magasan, ahol ember még nem járt sosem.
Te vagy a szárnyam, én meg a Tied:
együtt hódítjuk meg a Csillagos Eget!
(Bőröd a bőrömön,
nyelved a nyelvemen…
Te vagy a megnyugvás,
én meg a félelem.)
Rettegem! Védj meg engem!
Remegek egész lényemben…
Ez valami új. Annyira idegen,
annyira más. Sosem volt még ilyen.
Ez a bizsergés belül és az ernyedtség izmaimban
volna mindaz, amit mindig is akartam?
Mondd el, mi ez! Én most boldog vagyok?
Halálra rémülten vacogok,
de átjár a kellemes melegség teljesen,
ez nem én vagyok, ez Te vagy, Kedvesem.
De enyhül az érzés, elmúlik a gyönyör,
pedig látom, ahogy a szemedben ott tündököl
minden, ami én vagyok.
És azt is érzem még, ahogy forog
velem ez az egész sárgolyó.
Egy-két kéjes sóhajom még most is hallható.
A szívverésem lelassul, és a testem visszahűl,
ahogy a bennünk élő vadállat mély álomba merül.
Nem akarom, hogy vége legyen! Ne múljon el soha!
Tegyél boldoggá! Ijessz rám újra
úgy, ahogyan az előbb!
Tudom, hogy megtennéd, hogy volna rá erőd…
Csakhogy nem történt semmi. Kinyitottam a szemem,
és minden ugyanúgy volt, ugyanazon a helyen,
pont, mint ezelőtt pár perccel.
Te viszont úgy mosolyogsz rám a száddal és a szemeddel,
mintha sejtenél valamit.
Te is átélted ugyanezt, ugyanitt?
Félelmetes ez az egész és kézelfoghatatlan,
ahogy két különálló fél egymás karjaiban
összeolvadt tudattal
néz szembe a világgal.
Az államat most a válladra rakom,
és az arcomat a seszínű hajadba takarom.
Szeretlek! Úgy, ahogy talán már nem is szabad,
ezért hiába vagy közel, a távolság megmarad.
|