Szólj!
Vánszorog az idő. Még ezer év a holnap.
Kint sűrű köd van, és semmi hír nincs rólad.
Hol vagy? Mit csinálsz? Ne kínozz, mondd el nekem,
s én a szavaidat majd készpénznek veszem.
Készpénznek: csak szólj, és én dúsgazdag leszek.
Ne hagyd, hogy továbbra is nyomorogva éljek,
mint elárvult gyermek a kirakat előtt.
Remélem, hátha megérek egy jobb időt.
És ha elgurul egy fillér, én rád nézek:
visszaveszed azt is vagy adsz még, ha kérek?
|