Öngyilkosok dala
Józan eszem elveszi a nemlétezés vágya,
Félőrűlten zokog szívem halálomra várva.
Erős voltam eddig, de az élet megrontott:
Világom szeretete végleg megbomlott.
Elmegyek én mostmár innen, át a Másvilágra!
Megcsapta az orromat a halál bűzvirága.
Elhagyom a Földkerekét, tovább állok innen;
Elvesztettem minden reményt, nincs már miben hinnem.
Nagy szabadság vár reám túl, a késem hegyén;
Senkinek se hiányzik ilyen lázodozó egyén!
És fölnéznek majd rám, ha többé nem leszek:
Irigységük tesz arról, hogy én is nagy legyek.
De mire ez megtörténik én már mélyen alszom:
Azt akarom, lelkem hamar a Mennyországba jusson!
Tegyenek egy koporsóba, szórjanak rám földet!
Tanulja meg minden ember: a fájdalom is ölhet!
A társadalom eltakar...
S szívem... ebbe... be-le-hal...
|