Amitől félek...
Lakhelyem egy négyzetméter
két fal szegletén
Összenőve élünk itt
a félelem meg én
Fölhúzom a térdemet
rá az államat
Figyelek - az ablak előtt
sötét árny szalad
Pupilláim nagyra nőnek
s könnyszagú az érzet
Hogyha hagyom szívembe mar
mind amitől félek!
Elém áll az árnyalak
és letisztul az arca
Agyam rejtett bugyrainak
időutazója
Rám vigyorog rozsdamentes
acél fogsorával
Szemében az életem
s egy emlék újra szárnyal
Belehasít fülembe
a régi-régi ének
Gyenge vagyok - szívembe mar
mind amitől félek!
Ha ezt hagyom ma éjszaka
százszor elveszek
Sorban álnak előttem
a sötét szellemek
S összenéznek fölöttem
a messzi csillagok
Tudják már hogy minden árnyék
belül én vagyok
Sorban állnak előttem
a fájó gyermekévek
Élvezem ha szívembe mar
mind amitől félek!
Anyám lesz a felismerés
- megszületek újra
Tejembe a szent akarás
bájitalát oldja
Gyermekkorom leélem
egy röpke éj alatt
S hajnalban egy új emberre
virradjon a Nap
Jöjjenek az árnyakra
az életízű fények
Szívembe se marhat semmi
nincs amitől féljek!
|