Az angyalok bábuja
Baldahinok sûrûje rejt el,
S kék szemed alant
Egy újabb, titkolt reménnyel,
Mégis könnycsepp szaladt.
Könnyezik szó,
Sír, mi meghunyászkodott.
Testünk már földbe, s mi jó,
Mind égbe vándorolt.
Visszalopta kénye kedve
Az angyali karnak,
Így minden érzést feledve,
Új árnyak dalolnak.
Sötét test a falra vetül,
S, ha már érzések hullanak,
Csillagunkba kerül
Áldozni a legvégsõ szónak.
De még baldahinok sûrûje rejti
Ajkunk táncának mámorát,
Így, ha megtanulsz az angyalok bábjának lenni,
Még érezheted szívem utolsó dobbanását! |