Csukd be a szemed...
Képzelj egy megsárgult, s mégis tarka képet,
Mi emlékek millióit õrzi.
Nézd az õrjöngõn õrült, már elcsitult szépet,
S tudd, milyen újra szemembe mélyedni!
Lelkeddel lásd lelkem,
A megáradt folyót,
S érezd, a sós gyötrelem
Egy dobbanásig, arcodon is csordult!
Ajkam bár még könnyes,
Ám tested szárítja.
Lelkem még sebzett, véres,
De perceik az orvosa.
Fõzetek, receptek: minden csak ámítás,
Mert mérgezett az éden.
Hiába minden feledett pillantás,
Hisz bár becsukod szemed, de nem látod életre kelt képem! |