Emlékezz, hogy emlékezzek...

Emlékezz, hogy emlékezzek...
Mi rég elsárgult újra éljen,
S ha már csak képekben létezek,
Égess el, hogy hangom helyett a csend zenéljen!

Festd le arcom,
Mit arcod oly rég érintett,
Formáld, csupán egyetlen pillanatom,
Hogy lássam, mit az évek alatt elvesztett.

Húzz vonalat, kacskaringós szépet, hosszút!
Mosolyra hajlítsd szám szélét!
Az öntudatban hagyván bosszút,
Még ne jelezd életem végét!

Sötét satír szemem sarka,
S az egész feketén csillog.
Bár vágyódva néz a nyomorúlt világra,
A szívben már egy kép sem ragyog.

Elveszett eszmék... köddé vált ideák...
Miben egykor, talán hittem.
Bíznom kellett, hisz ezt várták,
S már éreztem, hogy ez a hitem.

Mégis jó volt, hisz álmodtam egy képet,
Hogy valaki vázlata én legyek.
S, ha feledem a régit, talán szépet,
Csupán arra kérlek:

Emlékezz, hogy emlékezzek....
Mi rég elsárgult újra éljen,
S ha már csak képekben létezek,
Égess el, hogy hangom helyett a csend zenéljen.