Pillangó élet
Báb állapot uralkodott eddig felettem, De ezen a napon felvettem pillangó testem. Csoda ruhát öltve, szépen kifestve Léptem elé a szilveszteri fénybe'.
A téli csillogás nagyon vakító, Nem lehet különbséget tenni: Pók vagy pillangó? De õ egy pók volt, mostmár tudom, Hagytam a csábításnak, de nem bánom nagyon.
Elkapott engem a ragacsos háló, Erõtlen szárnyaimat fogságban tartó Pókkötél, mely börtön törékeny lelkemnek, És e börtönben furcsa íze van az életnek.
Nem honvágy, de nem is gyûlölet e furcsa érzés, Hanem a szerelem miatti szenvedés. Három hónap után eljött az a nap, Mikor azt mondta: Útnak bocsátalak.
E hírre nagyon megijedtem, Elmondjam neki, hogy szeretem? Akartam, de nem jött szó a számra, Lehet, hogy mostmár valaki más az álma???
Azóta is ezen a kérdésen gondolkodom, Miközben megyek egy sötét, végtelen úton. Se egy kanyar, se egy domb, Csak a kimondhatatlan fájdalom.
Könnyek gördülnek szemembõl, Szárnyam letörik, és eldõl. Térdre rogyok, véres lábam enyhülést vár, De egy idõ után, a szívem többé nem kalapál. |