Tűzvihar
A tűz vörös a szememben, A tűz alszik a síromban. A tűz, ami éltet engem, Már csak ő van e világban!
Ahogy közelebb lépek hozzá, És az erő felcsap az arcomig. Egy dolod éltet most már, Hogy a tűz kísérjen síromig.
Odaláncolnak a lélek tükréhez, Látom magam, ahogy lassan szétégek. Nincs már többé visszaút! Vége! Nem lesz többé megbocsátás, se béke!
|