Jeges szél
Hidegen fúj a szél, Éjből előtörő sötét árny nem beszél. Csak hallgat, és figyel rád, Nem érted mozdulatát.
Ki megváltja lelked, Elkísér téged. Utolsó utadra, Fel a menyországba.
Átérzi kínaid, Elveszi szép emlékeid. Mozdulata árulkodó, Kínoz téged, hisz ő lélekrabló.
A végtelenség tüze fellángol, Ahogy szétégnek a sötétben az angyalok. Átnézek a lélek tükrén, és látom a testem, ahogy szénné ég. Hamvaim a koporsón, örökké fellángol. |