Éjjeli séta,
A temetőbe indulva. A sírok közt járkálva, Lelkemet táplálva.
Lenézek egy márványkőre, Látom a nevem véres betűkkel. Enyém a legsötétebb sír, Mely előtt soha senki nem sír.
Száradt feketerózsák, Töviskoszorú, vér és lánc. A közepén a felirat: ŐRÜLT SÁTÁNFAJZAT!
Fű nem nő körötte, Út nem megy előtte. Ember rá nem néz soha, Nyomorultak tették azt oda.
Lenézek egy márványkőre, Látom a nevem véres betűkkel. Sátáni a vér, ami ott folyik, A sátántól való, aki ott alszik.
Az ő szívében nem volt szeretet, Ő nem szeretett, csak gyűlölhetett. De volt egy angyal, aki megbabonázta haldokló lelkét, És átadta neki éltető szeretetét.
Talán miatta fekszik most erre? Talán megölte a szerelme? Talán eluralkodott a gyülölet? Vagy talán valami olyat tett??
|