Halk sikoly
Sötét haj karodba kúszik, Az éj lelke ezekben, Fejét ráhajta válladra, Keze s élete tenyeredben.
Lángoló szem,izzó parázs. Feloldja szivedben a deret, Selymes illat?mindez csak varázs. A gondolat tettet követett.
Rubint folyó kapaszkodik, Lefelé fut,csordogál. Üveges szem kerekedik, A mozgó száj némán ordibál.
Válaszolj,hisz kérdezlek. Ilyenkor semmit se bánj! Fáradt vagy, lefektetlek. Tested könnyü,csupa báj.
Tudom mit akarsz,mit érzel, De csak én értem szavad, S nézem tested vérzõ szivvel, Gátat állitok,lassan apad.
Átvágott utak elõttem, Keresztül,kasul,keveredve. A folyót félre vezettem. Mostmár én is lehunyom a szemem. |