Soha nem mondtad...
Nagy étvággyal falom szavaid,
Ízletesek, édesek, emészthetők.
Elvetetted belém a bizalom magvait,
Szívemben meglelhetőek.
Bár a nagy súlyok alatt megrökönyödik hátad,
Mégsem nyitod meg előttem a gátat.
Élvezetesen habzsolom lelked aranyát,
Látom rajtad a tisztaságot,
Naiv lennék?Örök átok?
Talán ezzel senkit se bántok.
Te tartod az örök életet adó gyertyát?
Igaz társak, bizalom barátok?
Jégeső ként zuhanok le földre,
Szét loccsanok, hullanak a darabok,
Hol kicsik,hol nagyok.
Beléd vetett hitemben elfogyok.
Őszinte csillogás örömödben.
Rájöttem mindenki előtt más vagyok.
Széttép a kétség foga,
Mindez csalódás volt számomra.
Emlékeztettél önmagamra:
Mikor édes szirupot öntöttem haragomra.
Életét kegyes hazugságokból összerakva,
Sohasem mondtad, hogy hazug vagy.
|