Fekete sziklák
Megtévedt lelkek kapaszkodnak A sötét, fekete sziklákba, Ők csak sóvárognak Egy jobb és szebb világba.
Elérik e valaha a csúcsot? Nem tudják ők sem. Fáradtan vonaglanak Lassan s megtörve.
Fent egy jobb élet vár ; De mi van, ha nem? Ha nem igaz, hazugság, Nekik megéri-e?
Itt vagyunk a sziklákon Mi is, bús emberek. Csak mi és a magányunk, Meg a kopott emlékek.
Megkopott emlékeim Beleivódtak eszembe, Elveszett reményeim Eltűntek örökre.
Nem érdekel már semmi, Csak menni és menni, Csak enni és inni; Tudok én még szeretni? |