Szabadság!
Szabadság! Amikor már nem akarsz megfelelni senkinek. Szabadság! Amikor már nem érdekel,mit gondolnak rólad az emberek. Szabadság! Mikor mersz olyan lenni,mint egy gyermek! Naív,rajongó,rácsodálkozó,felfedező,kutató, életet igenlő és akaró. Mindent szerető,mindent elutasító. Érzelmekben élő,heves vagy visszafogott, életet játszó bölcs Bolond! Szeretetben fürdő,szeretetet osztó, de nem tékozló, szívedben ifjú és szabad! Szeretem! Szeretem a világomat! Téged is szeretlek, bárki,bármilyen vagy! A magam örömére szeretlek, nem azért amit adsz! Még csak azért sem,hogy elfogadsz! Szeretlek azért mert VAGY! Mert vagyunk! Mert a világ olyan nagy! Olyan nagy,hogy szinte már kicsi, hiszen Téged is,mily könnyen megtaláltalak! Megismerhettelek, tőled tanulhattam. Taníthattalak! Hiszen ezért vagyunk mindannyian, Mutatni egymásnak a megmutathatatlant. Szabadságban élni boldogan, ledönteni a korlátokat,nem építeni újat! Az életet tanulni játszani... Bolond lélekkel kötéltáncot járni... elfogadni az elfogadhatatlant.. szabadságban élni itt belül,a külső bizonytalanságban... Szeretetben élni, nyitottan várni és fogadni az újabb és újabb csodákat.. Hinni önmagunkban,hinni a világban... Hinni... hisz a megváltoztathatatlan is állandó változásban van. Nem keresni az elvárásokat, magam hitéért tenni a dolgomat! Szabadság! Te édes áldozat! Mily nehéz önmagam korlátairól lemondani miattad! Segíts! Mutasd meg arany szárnyadat, a Végtelent, a Ragyogásodat! Szabadság! Te vezess minket vissza önmagunkhoz! Vissza Istenhez! Haza! Haza! Szabadság! Te vedd el földi ragaszkodásomat!... de úgy... hogy még hozzád se ragaszkodjam!
Csak éljek, itt belül elégedetten,boldogan... a magam.. s így.... mások boldogságára! |