Fenséges Élet-Energia


Ajándékba kaptuk ezt a bolygót,
hogy hallgatva szívverését,élvezhessük és értsük minden rezdülését.

Ember! Vigyázz rá! Ez most mind a tiéd!
Szeretettel ápold! Sorsa is a miénk!

Nézem a Napot,ahogy delelőre hág,
távolból a Kékmadár biztatón felém száll.

Én vagyok a hegy,melyet kigyúrt magából a forró mag,
lassan a víz fölé emelkedem,s létemből élet fakad.

Én vagyok a mag,mely csírából zöld levelet hajt,
s a földből kibújva,nyújtózva,naggyá válni akar.

Én vagyok a fű,mely szélben hajladozva
sokadmagával a tisztást selyembe burkolja.

Én vagyok a virág,nevetve nézek az ég felé,
ringatom a méhet,mely hajam szirmairól lassan arcomhoz ér.

Én vagyok a fa,mely ágaival a csillagok felé tör,
gyökereimmel a földet ölelem át féltőn.

Nézem a nagy vizet,s leszek benne kicsi hal,
mely jobra-balra táncoltatva testét,az áramlás felé tart.

Érzem a víz súlyát,sós ízét a számban,
s delfinruhámban vigyázom e csendes,gyönyörű világra!

Kisiklom a partra,finom homokágyba tojásokat rakok,
én vagyok a sárkánygyík,robosztus testemmel a dzsungelbe tartok.

Egy vastag fa törzsén elszántan fenem karmaim,
éhesen vadászni indulok,én vagyok a tigris.

Jóllakottan egy tisztásra érek,csíkosbundám
tollruhára cserélem.

Szép kirándulás volt,de indulok haza most már,
én vagyok a gólya,s az otthon visszavár!

Még egy-két szárnycsapás és itthon vagyok újra,
két lábbal a földön pihenem ki magam.

Nézem a Napot,ahogy nyugovóra tér,
a Kékmadár is elrepült,az éj sötétjében nyugalmat remél.

Én vagyok az Ember,s szememben könnyek csillognak,
hisz e csodás élő bolygó gondnoka én vagyok,

és te vagy!